Kereső
Belépés

Megszületett

Megszületett a kislányom. Két év kemény próbálkozás után már 1hónapja velünk van. Aki ismer és aki a barátom mind meglepődne mennyire kivett belőlem mindent a szülés.Már az utolsó hónapok is pocsékul teltek.Sok kiló jött rám, sejthető volt hogy császár lesz mert faros volt elejétől a végéig és rettegtem az egésztől..főleg a kórháztól ami tényleg szar hely. Nemrég olvastam valaki blogjában hogy a császár nem is szülés és régen azok akik nem tudták a gyerekük segítség nélkül megszülni meghaltak és úgy volt jó. Magamra levetítve mivel volt téraránytalanság is hát bezony belehaltam volna..A császármetszés lehet nem 10 órányi vajúdás, de hogy min. 1 hónapnyi kínlódás utána az élet az biztos..4 kg -os babát emelgettem hordtam vittem ide-oda 12 órával a császármetszés után, akkor mikor még annak is örültem hogy egyáltalán járni tudok és hogy csak csillagokat látok mikor véreset pisilek a katétertől.Császár napján éjjel nem bírtunk aludni(még egy csaj feküdt velem a szobába kb egy időbe végezték el rajtunk a műtétet így egy időben is álltunk fel ő is együtt érzett velem) Szóval annak aki szerint a császár a kényelmes megoldás innen üzenem, hogy marhára nem kényelmes és főleg nem jó..És inkább a szülésre bátorítsa magát..bár én még olyanról nem olvastam, aki itthon kérte és megkapta a császárt csak úgy indok nélkül.De azért legyünk őszinték jó pénzért biztos van pár orvos aki megtalálja a megfelelő indokot akkor is ha az nem létező. A szüléstől is féltem gondolom azután éppen annyira kész lettem volna mint a császártól, max azt pár nap után fizikailag elfelejthettem volna ezt a műtétet meg még mindig nem.

 

18 éve hűséges barátja

Fáj a szívem, mert 18 év zárul le lassan.Egész filatal koromban került hozzánk egy husky kiskutya, most pedig már szegény annyira öreg ,annyira elveszett, hogy akarva akaratlanul arra gondol az ember, hogy hamarosan elmegy az örök vadászmezőkre. Elég vén vagyok már, de valahogy az elengéssel mindig gondjaim vannak. 18 év egy kutyánál nagyon szép kor, de azért még maradhatna velünk kicsit. Szóval bőgök..mint valami gyerek. De eszembe jut mikor kölyökkutya korában először látott havat.:D Mind a 4 tappancsát egyszerre próbálta kikapni a hóból annyira meglepődött.:) A hosszú séták, munkából hazafele menet tudtam hogy ott fog várni a kapuba.Minden nap. Jó sok órát ,jó sok napot és évet töltöttünk együtt. Szeretett meg én is szerettem őt. Most pedig szegény kis öreg kutyus ,hát a szívem szakad meg érte. Jó barát volt. Annyira hozzá tudnak nőni az emberhez ezek a szőrmókok és aztán legalább úgy szomorkodik értük az ember mintha családtagja volna, bár alapvetően túlzás nélkül lehet a család tagjának tekinteni őket. Sajnálom. Jó volna ha szegény erőre kapna még, pár évig legalább. 

Önvizsgálat:)

Azt mondták a minap, hogy engem nehéz ,,kezelni"..Kezelni, együtt éllni velem, van ebben bőven igazság, mert nem vagyok egyszerű eset és mikor nem várja senki akkor épp szembe megyek mindennel ami tőlem várható volna.Hazudnék ha azt mondanám, hogy sose vágtam jó képet olyan emberrel szembe akit nem kedveltem, viszont manapság már túl vagyok az ilyen sallangon. Minek a színészkedés? Csak mert akkor mindenki megnyugodva térhet haza, hogy húú hát én nagyon jófej vagyok, mert Bözsike is úgy vigyorgott rám egész este olyan átszellemülten ,hogy hű ha... szóval a képmutatás manapság nehezemre esik. Többek között a képmutatás is..Szeretném ha olyan emberek vennének körül akiket valóban szeretek.Sőt bevallom őszintén nekem saját magammal egyedül lennem se esik nehezemre.Bírom a magányt, bírom ha nem szól hozzám senki..Sőt van mikor párommal se mondunk egymásnap pár szónál többet, de ez a csend se zavar, mert nem kínos, nem muszáj és nem is nincs mondani való csend, hanem olyan kellemes elvagyunk csend..Szóval nem vagyok emberközpontú..nem kell hogy tömeggel vegyem magam körül, hogy csak egyedül ne legyek..
Párom szerint túl őszintének sem szabad lenni. Csomagolva kell elmondani mi a gond, mert úgy mégis csak illedelmesebb. Hát sajnos nem vagyok illedelmes fajta.Ha valami eszembe jut azt csak úgy elmondom.Most már...réggebben ez se volt. Nem tudom ,talán öregszem vagy csak simán egyre kevésbé érdekel, hogy ki mit fog utána gondolni rólam és azért. 
Agybaj..Na arról talán még regényt is írhatnék.Állandó idegesség van bennem. Mondjuk sosem voltam egy nyugodt fajta, de ahogy öregszem ez már egyre rosszabb. Bármin képes vagyok kiakadni.Jól belelovalni magam aztán nagyon sokára megnyugodni...Pf...Ez a legrondább bennem. Meg minden más is mondjuk :D 
Kicsit olyan megfáradtnak érzem magam néha.Olyan igazán öregnek. Pedig annyira öreg mégsem vagyok. De fáradt, kimerült az igen. Sok az állandóan változó az életünkben. Mindig kell valamihez alkalmazkodni, főleg olyanhoz ami amúgy nem volt tervezve csak hirtelen úgy alakult. Egyfolytában ez van, én pedig ettől falra mászok...kiakaszt, lefáraszt és kimerít. Szeretném, ha kicsit stabilabbak lennének a napjaink.Legalább néha, ha nem is állandóan.:) 
Dohányzom.Na az még ami igazán ronda!! Szeretnék idén leszokni róla. Konkrétan jan.11-re tervezem az induló napot amikortól már nem gyujtok rá. Hát eddig még nem próbáltam komolyan leszokni csak gondolati szinten ..úgyhogy kíváncsi vagyok, hogy fogom bírni vagy ,hogy bírom e majd egyáltalán.Mondjuk a mozgás miatt jó volna, futás közben ugyanis kiköpöm a tüdőm rendszeresen.Szóval hajrá:D Aki esetleg még dohányzik és készül leszokni írjon rám.:) Hátha túléljük sikeresen együtt az első napokat.:)


 

Semmi extra

Nézem pár ismerős facebook oldalát és ámulok.. Csodálatos képek, mosolygós emberek van egy házaspár aki különösen vicces ebben a fényképáradtaban. Szűk közösségünk oszlopos tagjai, a férj a FÉRJ, a falu főkanja..akiért a 20-on éves csajok nyála csorog..na és ha őszinték akarunk lenni néha bizony a könnye is, mert persze fekszenek és aztán ejtve vannak. A FÉRJ igenis haza megy a feleségéhez, aki tényleg szép, mutatós. Az esküvőjük több millió forintba fájt, a srác annak ellenére kipengette, hogy akkor is más csajokat hajtott..Elvette, haza járt, hát az asszonyka közben alig egy-két hónappal esküvő után úgy döntött válna..Ebből tényleg nagy hepaj lett, mindenki röhögött a hátuk mögött. Aztán persze a kislány arra is hamar rájött, hogy nincs Hawai nyaralás se Tunéziai az ő fizujából, mert bezony 100 ezerből az ilyenre max egyszer tellik egy életben..Szóval szépen vissza ment a férjéhez. Szent a béke, nagy mosolyok, gyönyörű kisbaba..karácsonyi hangulat..és a háttérbe ott az új BMW is. :) Hát igen kérem. Az élet ilyen. A szerelem elmúlik és aztán vissza jön..
Annó férjemmel is így voltunk.. volt nincs szerelem..aztán már nem volt semmink. Gyereket se vállaltam. Mézesmázosak voltunk mi is, mikor kifele mutattuk magunkat, aztán ha már senki se figyelt jöttek a gyilkos kis pillantások..és igen.Jobb esetben csak a pillantások. Néha úgy elgondolkodom, hogy vajon a sok mosolygós arc közül ki az aki igazán boldog? Ki az aki azt meri mondani elégedett vagyok? Nem érzik néha úgy az emberek, hogy van valami még ami ahhoz kell, hogy valóban úgy érezzék minden a helyére került? Ilyenkor karácsonykor speciel ilyeneken agyalok és azon, hogy én vajon elégedett vagyok e? Ha nem miken kellene változtatnom, hogy jobb legyen. Persze ez már inkább az Új év miatt van. :) Mikor az ember valami újba kezd.. valami másba, amitől valami javulást vár valami változást..bevallom nem tudom.Most nem érzem magam boldognak...egy ideje nem érzem magam teljesnek egy ideje nem érzem magam önmagamnak, ami frusztráltá és kevésbé elfogadóvá változtat...és igen, ezért utálom magam.. .Mindig többre vágyni..mindig csak egy kicsivel többre, csak valamire ami nincs , ami hiányzik...amit kitalálok hogy hiányzik és igazából tudom, hogy sok ember ezért össze tenné a kezét ami nekem van...Minden megvan ami ahhoz kell, hogy teljes legyek..leszámítva talán a babát..a gyerkőc még nem jött össze, de ha szerencsém van összejöhet..mégis sokszor azt érzem, ha össze jönne akkor mi volna??? Megszűnnék elégedetlen lenni , megszünne a mindig előre és mindig csak még egy kicsit érzés? Megszűnne ez az állandó késztető érzés, hogy valami még ott vár rám... valami amit még nem értem el és várja hogy oda érjek..Nem is tudom jól leírni ezt a késztetést csak ismerem már..valamikor régen mikor kiléptem a házasságból gondoltam ilyeneket, hogy minden okkal történik és vár valami.Mikor a mostani párom megismertem pedig úgy éreztem meg van ami várt.Most pedig újra itt motoszkál bennem és hajtana..hajtana valahova..és fáj..és hiányt éreztet..úgy hogy igazából én nem szeretném ezt érezni, nem akarom hogy hajtson előre! Nem. Most jó helyen vagyok, nem akarok tovább száguldani. Nem akarok változtatni és nem akarok máshol lenni...akkor miért ???Miért jön elő belőlem ez az érzés?


 

Vágjunk bele

Nos rég írtam bármit is.. főleg blogot..Mostanában érzem magamban újra a kényszer, hogy ,,kibeszéljem a piszkos kis titkaim", amik belülről égetnek és kikívánkoznak miközben egyrészt a kutya se kíváncsi rá, másrészt nem is kötném senki orrára ,mert annyira titkosak vagy nem olyan fülnek valók, ami esetleg meghallgatná őket.

Kapcsolatom a párommal jónak mondható. Kapcsolatom a párom családjával..gondolok itt a gyermekeire, már nem annyira. Még pár éve alig ismerve és főleg alig látva őket azt gondoltam remekül el leszünk ha úgy alakul, mára már letettem erről a buta kis gondolatról. Engem annó -szegény családból indulva- arra neveltek legyek őszinte és becsüljem meg amim van és soha semmilyen körülmények között ne felejtsem el, honnan indultam. A gyerkőcök meg apa pénzén ,,gazdag" gyerekként csak azt jegyezték meg, hogy míg becsukódik valaki mögött az ajtó addig mosolyogni és nem szólni rondát és csendesen elraktározni mindenkire valami tahó megjegyzést... és mindig a ,,szövegkörnyezet" szabja meg, hogy ők épp mennyire iskolázottak... ennek függvényében ők beszélhetnek arról ki milyen hátsót hova tett be...teszem hozzá én senki hátsójáról és hova tételéről nem szoktam különösebben véleményt alkotni, mert mindenki oda teszi ahova neki jól esik, saját szuvernén joga :D 

 

Amúgy hithű katolikusok... olyannyira, hogy minden vasárnap ott térdelnek a templomba, aztán a hét 7 napjából 7-en jönnek az isten baxa meg szavak, mert egy hithű ember már csak ilyen. Nekem ez volt az utolsó csepp a pohárba a héten..én nem járok misére minden vasárnap, nem teszem az eszem, hogy mennyire vallásos vagyok viszont ezek a káromlások már tényleg oda tettek a vérnyomásomnak...Ne legyen már senki annyira képmutató, hogy énnekkarba jár meg misekórusba aztán egész héten okádja a káromkodásokat olyan verziókba amiknek felét én nem is hallottam, pedig nem bactak hozzám egyetlen egy diplomát se.... Szóval tudom a diploma adja az iskolázottságot , viszont a jellemet az emberséget, emberségességet a példás viselkedést nem...De megvilágosodtam. Már tudom ők miért is térdelnek ott az első sorba na...és hát igen..megértem és tényleg ott a helyük.

Utálom...a képmutatást.Mikor szembe nyali, ha becsukódik az ajtó meg pfúúúj...és ebből is volt már a héten elég...2 nap..igen tudom. Viszont ez vár rám kb még 2-3 hétig...szóval már most úgy érzem bekerültem valami lélekölő taposómalomba és reggel ha kinyitom a szemem már attól görcsbe rándul a gyomrom, hogy ki kell menni a szobából..Nem akarok veszekedést, de ezt a köpönyegforgatós teszem veszem figurát én nem tudom csinálni ilyen hosszú ideig..nem is akarom...

 

0.055 mp